A trance az 1990-es évek kezdeti szakaszában kialakult zenei műfaj, melynek eredete leginkább az acid-re és a techno-ra vezethető vissza. Szülőhelyének Frankfurt tekinthető. Szerteágazó, és állandóan változó műfaj, melynek számos ágazata van.

Uplifting Trance

Főként "elszállós" dallamok és kiállások jellemzik. Sok dallam és hangszer található benne.

Deep Trance

Mélyebb, érzelmesebb zene, a basszus vonal kevésbé hangsúlyos, inkább egyfajta lüktetés. A dallam világ hol nyugodt, hol fájdalommal teli hangokra, hatásokra épít.

Hard- és Acid Trance

Ezeket az ágazatokat nem sok különbözteti meg a technotól. Kemény lábdobok, lüktető tempó, olykor a végletekig hajtott "savas" hangzás jellemzi.

Club Trance

A műfaj leginkább mainstreamhez tartozó ágazata ez. A számok gyakran tartalmaznak hatásvadász dallamokat, túlfokozott kiállásokat, elcsépelt bassline-okat. Mégis a fiatalabb DJ korosztály nagy része ilyen zenét kezdett el játszani, ebből fejlődtek tovább saját hangzásuk felé.

Goa- és Psy Trance

Egy mára már teljesen elkülönült ágról beszélhetünk, egyre gyakrabban marad le a megnevezésből a "trance" szócska. Egy egészen egyedi szubkultúra és hangzás világ épült goa-trance köré. Egy általában keményebb alapra gyakran több egymástól különbző dallam világot építenek fel, egymással tökéletes harmóniával.

Progressive és Tribal Trance

A megnevezés nagyjából az ezredfordulón alakult ki és a Deep és a Hard Trance sajátságos keverékét jelenti. Egyes trackek kifejezetten hasonlítanak egyik vagy másik műfajhoz.

A fentiekre azonban kivétel nélkül elmondhatjuk, hogy a legtöbb esetben 4/4-es alapra építenek, bár gyakran nyúlnak breakbeat alapokhoz is a szerzők. A lábdob mellett gyakorta szerepel, még cintányér, konga vagy bongo ritmus, szintetizátoros alap, valamint egyéb ismétlődő kiegészítő effektek. A trackek tartalmaznak minden esetben egy-egy főmotivumot (amely lehet hangsúlyosabb, vagy kevésbé hangsúlyos) amit a szám szerkezetében felépítenek, és/vagy egyéb másodlagos motívumok is kísérhetnek. Egyre gyakrabban jelennek meg teljes vokálok számban, míg megalakulásakor a műfajban az emberi hang, legfeljebb mint effekt játszott szerepet.

Jelenleg a műfajok közül az első kettő örvend a legnagyobb népszerűségnek, de mivel az elektronikus zene folyton és dinamikusan változik ez változhat, újabb műfajok alakulhatnak, vagy süllyedhetnek az ismeretlenség homályába.

A műfaj legjelentősebb mai képviselői rendszerint a DJ-k, akik közül a legismertebbek pl. DJ Tiësto, Paul van Dyk, ATB, Armin van Buuren, Ferry Corsten, Paul Oakenfold John Digweed, Sasha, Anthony Pappa, Kyau & Albert, Ronski Speed, Markus Schulz. Az első trance darabok olyan előadók nevéhez fűződnek, mint Sven Väth, az Underworld, az Orbital vagy a Jam and Spoon.

HOUSE

A house elektronikus zenei stílusok gyűjtőneve. Kialakulása az 1980-as évek közepén kezdődött Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, Chicagóban. Fő jellemzői közt a 4/4-es ütem, melyet legtöbbször dobgépek segítségével hoznak létre, és bassline található. A bassline kíséret szerepét tölti be. A hangszereket elektronikus formában állítják elő.

A diszkó,electro, funk, synthpop és az R&B stílus leszármazottja. Tipikus hangszerei a szintetizátor, dobgép, sequencer, sampler. Az első, kifejezetten house zenét játszó klub Chichagóban jelent meg Music Box néven. Nagy-Britanniában a műfaj fellendülése '88 nyarán indult meg, ezt az eseményt azóta a Szerelem Nyarának (Summer Of Love) titulálják. Ez volt az első olyan rendezvény amelyen e stílusba tartozó zenék szólaltak meg a nagy nyilvánosság előtt. Később ebből a műfajból alakult ki a rave, egy új stílus.

Chicago House:

A house zene Chicagóból indult útjára. Innen kapta nevét az első house zene irányzat a Chicago house. Az első szórakozóhely a The Warehouse volt, ami nevét az előtte rendezett illegális raktárbulikról kapta. Az első ismert chicago house DJ Frankie Knuckles volt, aki egy mai fiatalság életét meghatározó zenei stílust indított útjára.

Deep House:

A deep-house egy lassú, monoton mély stílus, szülőhelye San Francisco volt.

French House:

A french house a '90-es évek végén debütált, mely szakítva az addigi hagyományokkal, a '70-es, '80-as évek funky és diszkó elemeit ötvözte a modern hangzásvilággal.

Nevéből is érezhető kialakulásának helye, legjelentősebb képviselőjeként a Daft Punk együttest említhetjük.

Progressive House:

A progressive-house eredetileg Nagy-Britanniából indult hódító útjára a korai 90-es években az amerikai és az európai house stílusok keveredésével, olyan születendő alirányzatok mellett, mint az italo house, az experimentális techno, vagy az ambient house. Jelenleg a legsikeresebb elektronikus tánczenei kiadványok e stílusból kerülnek ki, ha mindenképpen címkézni szeretnénk, bár ez egyre nagyobb kihívást jelent.

Létrejöttét számos dolog befolyásolta. Az irányzat a Stress és a Guerilla lemezkiadók munkásságának, a Leftfield első számainak (főleg a Song Of Life-nak), különböző művészeknek, elsősorban a Genesis P-Orridge nevével fémjelzett híres Throbbing Gristle-nek, vagy az akkori Mixmag szerkesztő, Dom Phillips által kitalált új kifejezésnek köszönhetően vált azzá, amit ma prog. house-nak hívunk.

A Stress Records, melyet Dave Seaman a Mixmag volt főszerkesztő-helyettesével, Nick Gordon Brownnal 1990-ben alapított, valamint a William Orbit nevéhez fűződő Guerilla lemezkiadó nagyban megalapozták a stílus jövőjét. E két label jelentetett meg legelőször prog. house kiadványokat, majd a kilencvenes évek közepétől egészen napjainkig elsősorban a Renaissance, a Boxed / Global Underground és John Digweed saját label-je, a Bedrock bábáskodott e stílus felett. A legsikeresebb és legjobban összehozott kiadványok e kiadók szárnyai alatt jöttek létre, kezdve a Sasha és John Digweed által jegyzett örök Renaissance-The Mix Collection-től, a nagyszerű Bedrock mixeken át, egészen a Global Underground cd-mix sorozat számos örökérvényű klasszikusáig. Ha mix-sorozatról beszélünk, meg kell említenünk a Kinetic Records dj-mix sorozatát a Tranceport-ot is, illetve a szintén színvonalas ausztrál Balance-t, melyek számos remek előadót és magát a tárgyalt stílust is segítettek megismertetni a világgal.

Az új hangzást idővel a klubok is elkezdték közvetíteni, a legelsők között említhetjük a liverpooli Alderaant, a leedsi Uniont és a londoni Elements-et. 1992-ben, az első szuperklub, a Renaissance megnyitotta kapuit a kis bányászvárosban, Mansfield-ben, és dj-i, elsősorban Sasha és az akkor még ismeretlen John Digweed lökést adtak a hangzásnak és elindították világkörüli útján.

Az angol-szász eredetű stílusirányzat Amerikában hosszú időn át underground maradt, egészen addig, míg a kilencvenes évek második felében Sasha & Digweed rezidenciát nem kapott a New York-i szuperklubban, a Twilo-ban. Ennek köszönhető, hogy ez a stílus is meghonosodott a tengerentúlon. Hiába Európai mivolta, az amerikai BT, első 1995-ben IMA címmel megjelenő albuma mérföldkőnek számított és etalonná vált, azonban sokan elkezdték másolni. Ahogy az öreg kontinensen, úgy az egész világon egyre nagyobb rétegeket hódított meg a progressive-house (ekkortájt epic house névvel is jelölték), olyan nagynevű előadók kóstoltak bele kisebb-nagyobb mértékben, mint a nagy öregnek számító Danny Tenaglia, Paul Oakenfold, a Deep Dish duó, illetve sokan mások. Mindenki prog.-ot akart készíteni, s ez a folyamat egészen odáig fajult, hogy a szcéna ötlettelenségbe fulladt. Természetesen szépszámmal akadtak olyan előadók is -mint a Hybrid, Quivver, Rabbit In The Moon illetve Fluke-, akik teljesen eredeti alkotásokkal lepték meg az elektronikus zenei világot, és a rengeteg szeméttel elárasztott piacot. Ennek ellenére a tömérdeknyi kétes értékű, sablonos produkció megjelenése miatt a stílus unalmassá vált és ezzel a momentummal maga mögött tudhatta első tündöklését. A változás önmagáért kiáltott.

Kezdetben a zene a klasszikus négynegyedes house ütemre épült, nyakonöntve mélységgel, dub-hatású basszusokkal, és több melankolikus, érzelmes elemmel. Akkor, amikor a trance már túl populáris és melodikus lett, az elsötétült és átalakult -de sokak által temetett- progressive-house tudatosan ellenponttá kezdett válni. Olyan stílusokkal keveredve, mint a tribal house, mely a hangszerek és dallamok helyett inkább a különféle dobokat és a mély, döngető, sötét ritmusokat részesítette előnyben, valamint a könnyebben emészthető funkhouse és funky techno új erőt adott a haldokló szcénának. Persze nemcsak a tribal hatások segítettek felébreszteni a prog. house-t teszthalott állapotából. Számos eklektikus zenei irányzat gyakorolt rá hatást, s az ezredforduló környékén olyan fiatal tehetségek jelentek meg az elektronikus zenei palettán, mint a Lexicon Avenue, valamint John Creamer & Stephane K, akik a lemezek pörgetése helyett saját, egyedi hangvételű alkotásaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Ekkora a lemezlovasok egy új generációja is „felcseperedett”, olyan mára már széles körben ismert előadók, mint Anthony Pappa, Sander Kleinenberg, Sandra Collins vagy nem utolsó sorban Danny Howells.

A stílusok keveredése jól működött, de pár éven belül újra sablonossá vált, a közönség sem volt már vevő a darálásra. A sötét, monoton ritmusok unalmassá tették a kritikusok által már egyébként is leírt, de világszerte közkedvelt elektronikus tánczenei irányzatot és hallani lehetett olyan híreket is, miszerint az úttörőnek számító Global Underground végleg csődbe megy a két tulajdonos fényűző életmódja miatt. Szerencsére pozitív fordulatot vettek a dolgok és mind az irányzat mind a GU új erőre lelt. A prog. house az akkortájt fénykorát élő stílustól, nu school breakz-től kapott vérfrissítést. Számos remek kiadvány látott napvilágot, de a tört ütemekkel történő fúzió nem tartott sokáig, csupán csak felkavarta az állóvizet.

2004-2005 körül a retrohullámnak köszönhetően lépett be a képbe az ugyancsak eltemetett electro, majd a minimal, s az utóbbi időben meglepő módon valami új kezdett kibontakozni e három stílus házasságából. Az electro tekergő, gépi ütemei és a minimal nyugodt, letisztult hangzása egy teljesen új előremutató irányt adott a már többször eltemetett, de még mindig oly népszerű progressive-house világnak.

Manapság az új hangzás miatt az irányzat népszerűbb, mint valaha, de az egykori underground elüzletiesedett, kommersz mivoltát már senki sem tagadhatja.

Tech House:

A tech house (ejtsd: "tekkhauz") (vagy ritkábban tekhouse-ként írva) műfaj Benny Benassi 2003-as Satisfaction című lemezének címadó dalával jött létre.

Jellemzői a rendkívül "reszelős" (acides) bassline, és a 4/4-es dobok egyedisége, a vokál vokóderes (frekvencia módosításos) torzítása, amely csak a műfajt létrehozó dalnál figyelhető meg (máshol nem akad rá példa) továbbá a "taps" effektek torzítása (visszajátszási= reverse effekttel "ötvözik", az így "csattanóssá" válik).

A modern zeneszerkesztők (Reason, Fruity Loops, stb.) beépített pluginjeikkel támogatják ezt a stílust, és a műfajra jellemző hangszín könnyen kikeverhető a programokkal.